Psalms 62

És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! ^a 1

Isten segítségéért való ima a rosszakaratú leselkedések ellen

2Az éneklőmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midőn embereket külde Saul, és őrizék az ő házát, hogy megöljék őt. ^b 3Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtől, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet! ^c 4Szabadíts meg engemet a gonosztevőktől, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet; ^d 5Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyűltek ellenem az erősek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram! ^e 6Bűnöm nélkül egybegyűlnek és készülnek ellenem: serkenj fel előmbe és lásd meg ezeket! ^f 7Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela. ^g 8Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost. 9Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, úgy mond, kicsoda hallja meg? ^h 10Te pedig, Uram, neveted őket, és megcsúfolod mind e pogány népet. ⁱ 11Hatalmával szemben te reád vigyázok; mert Isten az én váram. ^j 12Előmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim romlását. ^k